Az arthrosis ízületi degeneratív patológia, amelyet a porcszövetek distrofiájának folyamatai kísérnek. A betegség előrehaladtával az ízületi táska, az ínszalagos készülék, az ízületi membrán és a legközelebbi csontstruktúrák is részt vesznek a destruktív folyamatban.
Az arthrosis előfordulása
Az arthrosisban szenvedők többsége idős. A 65 éves életkor után bekövetkező betegség nemcsak a leggyakrabban diagnosztizált ízületi patológia, hanem a fogyatékosság és a későbbi fogyatékosság fő oka is. Sőt, idős korban többnyire nők vannak betegek, de a fiatalok körében a betegek többsége férfi.
A különböző országokban az osteoarthritis előfordulása nagyon eltérő. A statisztikai adatok széleskörű elterjedésének okait még nem sikerült meghatározni.
Okok és kockázati tényezők
Az osteoarthritis elsődleges vagy másodlagos betegség. Ha nincs objektív oka a patológia kialakulásának, akkor az elsődleges típusról beszélnek. Ha sikerült azonosítani az arthrosis okait, akkor másodlagos típusról beszélnek.
A másodlagos artrózis a következő negatív tényezők hatására válthat ki:
- különféle jellegű ízületi ízületek traumatizálása (gyakori esések, ficamok, zúzódások);
- krónikus veleszületett szöveti diszplázia;
- az anyagcsere folyamatok kóros változásai;
- különféle autoimmun patológiák;
- nem specifikus gyulladásos folyamatok az ízületi területen;
- az endokrin rendszer szerveinek egyes kórképei; degeneratív-distrofikus típusú
- folyamatok, amelyek krónikusan fordulnak elő;
- különféle betegségek, túlzott ízületi mobilitás kíséretében, gyenge szalagos készülékkel párosulva; hemofília jelenléte;
- specifikus típusú gyulladásos folyamatok.
Azon azonnali okok mellett, amelyek hatása az arthrosis kialakulásához vezet, vannak olyan hajlamosító tényezők is, amelyek önmagukban nem okozják a betegséget, de növelhetik annak kialakulásának kockázatát.
Ezek a következők:
- több mint 55 éves;
- túlsúly, amely miatt megnő az ízületi ízületek terhelése;
- túlzott terhelés egy ízületen vagy csoporton helytelen sportedzés, speciális munka esetén, amely hosszú tartózkodást igényel egy helyzetben;
- ízületi műtét története;
- öröklődés;
- hormonális változások a női testben posztmenopauzában;
- állandó hipotermia; a gerinc
- patológiái, amelyeket nem kezelnek;
- a hasznos mikro- és makroelemek elégtelen bevitele étellel.
Fejlesztési mechanizmus
Az arthrosis kialakulásának mechanizmusa jól ismert. A porc, amely biztosítja a két csont normál érintkezését, természetesen sima, szabálytalanságok és érdesség nélkül, ami elősegíti az ízületek normális mozgásának fenntartását. Betegség esetén a porc szerkezete megváltozik, érdessé válik, hibák jelennek meg rajta, amelyek csökkentik a természetes csúszás hatékonyságát.
A megszerzett egyenetlenségek miatt a porc fokozatosan megsérül, helyenként meszesedni kezd, helyenként megcsontosodik. Ebben az esetben lehetséges az apró részecskék szétválasztása, amelyek az ízületi folyadékba kerülnek, és károsíthatják a környező szöveteket.
A patológia súlyosbodásával az ízület krónikus subluxációs állapotba kerülhet, ami jelentősen rontja motoros működését.
Fokok
Az orvosok az artrózist három fő fokozatra osztják:
- I. fokozat.Az egyértelmű klinikai kép hiánya jellemzi. A beteg ritkán panaszkodhat fájdalomról az érintett ízületben, de általában nem fordul orvoshoz. Ugyanakkor változások tapasztalhatók az ínszalagos-izmos készülékekben és az ízületi folyadékban, de még nincsenek látható deformitások.
- II fokozat.Az arthrosis tünetei egyre hangsúlyosabbá válnak. A fájdalmat elviselhetőnek jellemzik, de rendszeresen jelentkezik. A beteg orvoshoz fordul, mivel megállapítja az életminőség csökkenését. Az érintett ízületben jellegzetes ropogás hallható. Változások figyelhetők meg a közeli izomszerkezetekben, mivel az idegvezetés zavart.
- III fokozat.Kifejezett jelek jellemzik. Az ízületi porc nagyon elvékonyodik, ciszták, meszesedési vagy csontosodási gócok találhatók benne. Az ínszalagos készülék rövidebbé válik, ami az érintett terület mobilitásának növekedéséhez vezet, amelyet a kifejezett gyulladásos folyamat miatti korlátozás kísér. A környező szövetek anyagcseréje szenved, ami izomdisztrófiához vezethet.
A páciensnek minden esetben tisztáznia kell a diagnózist a kezelőorvosnál. Ennek oka a betegség lefolyásának sajátossága, amelyet a remisszió és az exacerbáció szakaszai jellemeznek, felváltva helyettesítik egymást.
Betegséggel járó fájdalom
Az arthrosisban jelentkező fájdalom a leggyakoribb panasz, amellyel a betegek orvoshoz fordulnak. Jellegzetességük a napszakhoz, az időjáráshoz, a fizikai aktivitáshoz való kapcsolódásuk.
A betegek többségénél a fájdalmat súlyosbítja az érintett ízületre irányuló gyaloglás, futás vagy más típusú fizikai tevékenység. Amint a terhelés leáll, a fájdalmak fokozatosan alábbhagynak. Fejlődésüket azzal magyarázzák, hogy a porc már nem képes ellátni ütéselnyelő funkcióit.
Éjszaka a kellemetlen érzés a vénákban lévő vér stagnálásának következménye. Egy másik ok az intraosseous nyomás növekedése ebben az időszakban.
Az egyik fő diagnosztikai kritérium az úgynevezett kezdő fájdalmak jelenléte, amelyek zavarják a beteget abban a pillanatban, amikor éppen aktív mozgásba kezdett. A kezdő fájdalmak általában alábbhagynak, ha a fizikai aktivitás folytatódik. Előfordulásukat az idegvégződéseket irritáló ízületi lerakódások (detritusok) jelenléte magyarázza. Amint ezek a lerakódások eltávolodnak az idegektől, a fájdalom eltűnik.
Tünetek
A fájdalom mellett az orvosok azonosítják az arthrosis egyéb jeleit, amelyek alapján a patológia gyanítható.
Ezek a következők:
- Fájdalmak és ropogós hang.A Lomota főleg abban az esetben jelenik meg, ha egy személy hipotermiát kapott. A ropogás eleinte alig lesz hallható, de ahogy a betegség terápia nélkül előrehalad, a környező emberek számára is hallhatóvá válik.
- Csökkent mozgásképesség. A patológia kialakulásának korai szakaszában a mobilitás nem csökken. Azonban minél hosszabb ideig marad a betegség kezeletlen, annál erősebbé válik az ízület mozgásának korlátozása. Ezt az ízületi tér szűkülésével és a legközelebbi izomszerkezetek görcsével magyarázzák.
- Ízületi deformitás.Az arthrosis késői szakaszára jellemző, de a betegség lefolyásának fontos mutatója is. Ebben az időszakban már nagyon nehéz kezelni a betegséget.
Melyik orvos kezeli az artrózist?
Ki kezeli az arthrosist? A legtöbb esetben több szakember vesz részt a terápiában. Mindenekelőtt egy arthrológust, egy közös szakorvost vesznek igénybe. Ezenkívül a páciensnek fel kell látogatnia egy ortopédust is. Ha a betegség gyulladásos folyamat következménye, akkor ajánlott felkeresni egy reumatológust is.
Szükség esetén más szakemberek is részt vehetnek a kezelés ideje alatt. Leggyakrabban traumatológusok, gyógytornászok, masszőrök, sebészek szolgáltatásaihoz kell folyamodnia.
Diagnosztika
Az ízületek arthrosisának kezelése csak a diagnózis megerősítését és a patológia mértékének megállapítását követően kezdődik. Mindenekelőtt az orvos részletesen meghallgatja a beteget, és vizsgálatot végez. A jellegzetes panaszok és deformitások jelenléte arra utal, hogy betegség van.
Az érintett ízület röntgenfelvétele kötelező módszer a diagnózis megerősítésére. Ha a betegség a térdet érinti, akkor a térdről képet készítenek, ha a patológia megtalálható a kézben, akkor a betegség radiológiai jeleit kifejezetten ott keresik.
A radiográfiás diagnosztika nem mindig ad elegendő eredményt a beteg diagnosztizálásához. Ebben az esetben MRI-re (ez lehetővé teszi a lágy szövetek állapotának és a kóros folyamatban való részvételének felmérését) vagy CT-re küldhető (ez lehetővé teszi következtetések levonását a csont és a porcos struktúrák állapotáról, a legközelebbi anatómiai struktúrák részvételéről a kóros folyamatban).
Kezelés
Hogyan kezeljük az ízületek arthrosisát? A megfelelő terápiás technika megválasztása a tünetek súlyosságától és a betegség stádiumától függ.
Az orvos kiválasztja a terápiás rendet, miután felmérte a beteg általános állapotát és a betegség lefolyását. Konzervatív és sebészeti kezelési módszerek egyaránt alkalmazhatók.
Gyógyszeres kezelés
Hogyan kell kezelni a betegséget, ha előnyösebb, ha nem műtét, hanem gyógyszerek alkalmazása?
A konzervatív terápia csak a patológia kialakulásának korai szakaszában alkalmas a betegek számára, és három fő gyógyszercsoport alkalmazását foglalja magában:
- glükokortikoszteroidok- hormonális gyógyszereket, amelyek hatékonyan enyhítik a gyulladásos folyamatot egy súlyosbodás során, az ízületi üregbe fecskendezik;
- nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek,amelyeket főleg az ízülethez közeli izmokba vagy közvetlenül a vénába injektálnak. De az orvosok tablettákat is ajánlhatnak, bár ez a lehetőség az NSAID-ok bevételére nem kívánatos a gyomor-bél traktusra gyakorolt negatív hatás miatt;
- kondroprotektorok- e csoportba tartozó gyógyszerek csökkenthetik a porcszövet pusztulását és fokozhatják a regenerációt, különösen hatékonyak a betegség kialakulásának kezdeti szakaszában.
Sebészeti
Hogyan lehet gyógyítani az arthrosist, ha a betegség elég messzire ment? Ebben az esetben a konzervatív terápia hatástalan lesz, és az orvosok csak műtétet javasolhatnak a betegnek.
Ma az esetek többségében ízületcserét hajtanak végre. A műtét során a valódi ízületet pótoljuk egy protézissel, amely az egészséges ízület összes funkciójával rendelkezik.
Bizonyos esetekben palliatív terápiás lehetőségeket biztosítanak, amelyek fő feladata az ízületi felületek terhelésének csökkentése.
Gyakorlat
A betegség korai szakaszában nemcsak gyógyszeres kezeléssel, hanem fizioterápiás gyakorlatokkal is kezelik. A testmozgás a terápia fontos szakasza, amely segít megőrizni az ízület funkcionalitását és csökkenti a betegség további előrehaladásának valószínűségét.
A patológia súlyosságától és a beteg egyéni jellemzőitől függően a gyakorlatsor egyedileg kerül kiválasztásra. Az orvosnak figyelembe kell vennie az arthrosis lokalizációját, amely lehetővé teszi a leghatékonyabb hatást az érintett szövetekre.
Önvizsgálat orvosi felügyelet nélkül nem ajánlott, különösen a kezdeti szakaszban. A gyakorlatokat úgy kell megválasztani, hogy a lehető legsimábbak legyenek, hirtelen mozdulatok nélkül.
A mozgásterápiás foglalkozások csak akkor hatékonyak, ha a beteg minden nap kevés időt szentel az ajánlott komplexumnak.
Hagyományos módszerek
Sok artrózisban szenvedő ember az utolsó pillanatig nem hajlandó gyógyszereket vagy műtétet használni. Ebben az esetben alternatív gyógyszereket használnak a gyógyszerek helyettesítésére.
A terápiában leggyakrabban használt növények:
- Kalanchoe;
- gyömbér;
- pokol;
- babérlevél;
- fokhagyma;
- fahéj;
- zsurló és mások.
Tinktúrák, főzetek, borogatások formájában használják az érintett területre. Fontos szem előtt tartani, hogy a betegség teljes kezelése csak házi receptek felhasználásával lehetetlen. A legjobb, ha a hagyományos terápiákat kombinálják a hagyományos orvoslással.
Megelőzés
Mit kell tenni az arthrosis időskori kialakulásának valószínűségének csökkentése érdekében? Egyszerű megelőző intézkedések mindenki számára elérhetőek.
Ajánlott:
- mérsékelt napi fizikai aktivitás: gyaloglás, kerékpározás, egyszerű gyakorlatok végrehajtása töltésként és így tovább;
- az egészséges táplálkozás alapelveinek betartása: gyakran egyél, de apránként, kerüld a gyorsételeket, a túlevést, a nehéz és zsíros ételeket, a sok fűszer fogyasztását;
- súlykontroll: a súlygyarapodás fokozott stresszt eredményez az ízületekben, ami arthrosishoz vezethet;
- anyagcserezavarokhoz vezető krónikus betegségek időben történő kezelése;
- vitamin- és ásványianyag-komplexek alkalmazása abban az esetben, ha az étellel ellátott tápanyagok mennyiségét elégtelennek tartják.
Különbség az ízületi gyulladás és az arthrosis között
Sokan összekeverik az ízületi gyulladást és az artrózist a hang hasonlósága miatt. Ezek azonban teljesen más betegségek.
Az ízületi gyulladás nem az ízületi szövetek dystrophiája és degenerációja, hanem bármilyen gyulladásos reakció, amely kialakulhat az ízületi üregben, annak okától függetlenül. A gyulladás leggyakrabban nemcsak az ízületet, hanem a hozzá legközelebb eső izmokat, a csontot és az ínszalagos szerkezeteket is érinti. Az ízületi gyulladásban jelentkező fájdalom nem jár fizikai aktivitással, nyugalmi állapotban is zavarhatja a beteget, és egyáltalán nincs ropogás az ízületekben.
A legtöbb esetben lehetetlen önállóan megkülönböztetni az ízületi gyulladást az artrózistól, mivel a fő tünet a fájdalom, és a betegeknek ritkán van elképzelésük az egyes patológiák jellemzőiről.
Jobb a pontos diagnózis felállítását a kezelőorvosra bízni, hogy ne kövessünk el hibákat a betegség későbbi kezelésében és megelőzésében.
Az artrózis súlyos patológia, amely fogyatékossághoz vezethet, ha a beteg nem fordul orvoshoz időben. A betegség első jelei esetén javasoljuk, hogy forduljon szakemberhez a diagnózis megerősítéséhez és a legoptimálisabb kezelés kiválasztásához.
Ha a betegséget a fejlődés korai szakaszában lehet elkapni, akkor biztosan műtéti beavatkozás nélkül is meg lehet tenni, csak a konzervatív kezelésre szorítkozva.